A II. Világháború-t kiváltó okok:
Aki tisztában van a történelemmel, az tisztában van azzal a ténnyel is, hogy az I. világháborút a németek elveszítették. A II. világháború kirobbanásában ez hatalmas szerepet játszott, mivel az 1918-ban aláírt - a németekre rákényszerített - versaillesi békediktátum a II. világháború kirobbanásának fő okozója. Ezen békediktátum az örökös békét volt hivatott biztosítani, de ezzel szemben - a győztesek ésszerűséget meghaladó bosszúvágya miatt - a későbbi háború életre keltője lett.
Néhány szó a békeszerződésről: Woodrow Wilson amerikai elnök által 1918-ban meghirdetett 12 pontból született, amik a következők voltak:
A békatárgyalások során a német küldöttség elfogadta a 12 pontot, Nagy-Britannia viszont kizárta a 2. pontot, ami a tengerek szabadsága. Franciaország jóvátételt követelt a háborús agresszor Németországtól az általa okozott károkért. Ez megadta az amúgy is romokban heverő német gazdaságnak a kegyelemdöfést.
A békeszerződés ezenkívül súlyos területi veszteségekkel is sújtotta a veszteseket /itt kell megjegyeznem a Magyarországot területének 2/3 részétől megfosztó békeszerződést, ami az aláírása helye ?Trianoni vadászkastély- miatt gyalázatos Trianoni békeként vonul be a magyar történelembe/. Németország elvesztette gyarmatait és területeinek egy részét: Belgium kárpótlásként megkapta Eupen, Moresnet és Malmédy körzetét. Luxemburg független lett. A Saar-vidék a Népszövetség kormányzása alá került, de szénbányáit Franciaországnak átengedték. Elzász és Lotharingia a németek által okozott károk kárpótlásaképpen Franciaországé lett. A békediktátum értelmében a Rajnai vízi utat és Németország határát demilitarizálták. A folyó bal partján nem létesíthettek katonai objektumot. Népszavazás után Schleswig északi részét Dánia kapta meg. Az egyik legjelentősebb területveszteség keleten ?a Baltikumon- érte a németeket. Lengyelország megkapta Nyugat-Poroszországot és Poznan Tartomány legnagyobb részét. Ezáltal egy lengyel korridor néven ismert terület - ?folyosó? - keletkezett, ami kettéválasztotta a porosz területeket. Danzig /Gdansk/ a Népszövetség hatásköre alá tartozó szabad várossá vált. Memelt Németország ellenében Litvánia kapta. Felső-Sziléziát kettéosztották és a nem német lakosság nagy részét Lengyelország kapta, a másik németek által lakott részt népszavazás útján addigi tulajdonosa megtarthatta. Ezen intézkedések során Németország 64.000 km2-nyi területet és kb. 6.000.000 embert vesztett.
Most pedig térjünk vissza a gyarmatokhoz. Németország gyarmatait ugyanis a szövetségesek felosztották maguk között. Afrikában Kamerunt és Togót felosztották Nagy-Britannia és Franciaország között. Délnyugat-Afrikában levő gyarmatokat a Dél-Afrikai Köztársaság kapta meg. A Csendes óceánon Németország átengedte a Marshall-szigeteket Japánnak, Új-Guineát Ausztrália, Naurut Nagy-Britannia Szamoát pedig Új-Zéland vette birtokába. A Kiaocsao nevű gyarmat a Santung tartományban Japáné majd később ismét Kínáé lett.
A területi veszteségeken kívül Németországnak haderején is drasztikus csökkentést kellett véghezvinnie, ugyanis a békediktátum értelmében a német hadsereg létszáma nem haladhatta meg a 100.000 főt. Ezenfelül a német légierő megszűnt létezni, hadiflottája is csak árnyéka volt önmagának a korlátozás miatt, ami sújtotta. A flotta nem rendelkezhetett tengeralattjáróval - az I. világháború alatt az antant országok megtanulták félni a német ?tengeri farkasokat? - 6 csatahajója,6 cirkálója, 12 rombolója és12 torpedónaszádja maradt. Az újonnan épített hajók maximum 10.000 tonnásak lehettek, ami a Királyi Haditengerészet ?nagy? hajóinak 1/3-a volt. Mikor az amerikaiak félrehúzódtak a szövetségesek egyetlen célja Németország minél nagyobb kizsákmányolása. Vegyük példának, hogy a franciák bevonultak a Ruhr-vidékre és azt a jóvátétel elmaradása ürügyén birtokukba vették.
Ezenkívül a háborúhoz szükség volt a kirobbantó diktátor - Adolf Hitler - beteg elméje és hibás világfelfogása.
Az antanthatalmak bosszúja alapján született Versailles-i békediktátum, az általános gazdasági helyzet és ezekből kifolyólag az általános elégedetlenség, a nyomor adta a lehetőséget, hogy egy megromlott ember - Adolf Hitler - az ország élére álljon, és háborúba vezesse ismét Németországot.
A csendes-óceáni hadszíntéri harcok résztvevői az USA és Japán, később bekapcsolódik a Szovjetunió és Anglia lévén, hogy a gyarmatai a térségben voltak találhatók. Mint azt már tudjuk a történelmet a győztesek írják, ezért több helyen találhatunk olyan írásokat, miszerint a csendes-óceáni háború kirobbantásáért egyértelműen a Japán Császárság okolható. Amint az később kiderült a háborúhoz Rooseveltre és az őt támogató amerikai multinacionális cégekre is szükség volt. Az amerikai gazdaság fejlődése ugyanis az 1940-es években megtorpant, miközben a japán gazdaság egyre erősödött és félő volt, hogy az Amerikai Egyesült Államok elveszti a térségben a vezető szerepet. A tanácskozások során abban egyeztek meg, hogy Japánt rövid időn belül háborúban szét kell zúzni, ugyanis a japán gazdaság néhány év alatt az amerikai gazdaságon felülkerekedett volna. A megoldás tehát elméletben már megszületett, de az amerikai közvélemény ellenezte a háborút. Adott volt a feladat: a lakosságot a háborúra kell hangolni. Azt a megoldást találták ki, hogy egy aljas hadüzenet nélküli japán támadás kellőképpen felborzolja a kedélyeket, és a bosszútól szomjas férfiak és nők már nem ellenzik a gaz fenevad szétzúzását. Aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy ez az aljas támadás Pearl Harbor-ban következett be.
Azt a mai napig nem tudjuk biztosan, hogy az Amerikai Egyesült államok vezetése tudott-e a támadásról. Egyesek szerint az USA nem tudott a készülő támadásról, más állítások szerint, pontosan tudott a Pearl Harbour ellen készülő támadásról. Sok egyéb feltételezés is megfér e két szélsőséges állítás között. Nehezen hihető viszont, hogy egy olyan ország, amely megfejtette már a későbbi ellenfél diplomáciai kódjait ne szerezzen tudomást, egy ellene készülő támadásról. Az amerikaiak tudtak arról, hogy a japán fél valamire készül, mert egy elfogott, és megfejtett japán üzenetból megtudták, hogy a japán kormány arra utasította amerikai nagykövetét, hogy semmisítse meg a kódkönyveket, ami az elkövetkező háború jele. És a háború be is következett.